Az Intézmény története

Intézményünk a II. világháború után, 1949. május 1-én kezdte meg mûködését Bácsborsód községben, a 25 - 30 személy (elsõsorban háborús rokkant) gondozását 3-4 szakképzetlen gondozó végezte. Az ellátottak száma gyarapodott, szükség volt újabb épületrészek gondozási munkába való bevonására, illetve új épületek kialakítására. Az uradalmi lóistálló átalakításra került (itt folyik jelenleg a szenvedélybetegek ellátása), és megépült a III-as épület.

Az ellátottak számának növekedése nem volt arányos a hasznos alapterület növekedésével, így az intézmény zsúfolttá vált. Mivel az igények a társadalmi-szociológiai változások következtében folyamatosan nõttek és a zsúfoltságot is meg kellett szüntetni a 80 -as évek közepén újabb épületek kialakítása kezdõdött meg: 1984-ben a jelenlegi IV-es, majd 1990-ben az V-ös épület került megépítésre, ezzel gyakorlatilag a mai forma is kialakult. Jelentõsebb szerkezeti átalakítás utoljára 2003-ban történt: ekkor a IV-es és V-ös épület társalgója feletti lapostetõs részen galéria, a IV-es épület tetõterében irodahelyiségek kerültek kialakításra, illetve a kastély épületének, valamint az V-ös épület szintjei közötti közlekedésnek az akadálymentesítése került kivitelezésre.

1980-ban az eredetileg szülõotthonként funkcionáló bácsalmási részleggel bõvült intézményünk: a megyében elõször itt kerültek kialakításra emelt szintû ellátást biztosító férõhelyek: a 46 férõhelyes intézményben 8 db kétágyas lakrész került kialakításra.

1991-ben a nagybaracskai önkormányzat a fenntartásában lévõ 20 férõhelyes idõsek otthonát átadta megyei fenntartásba, így ez a részleg is hozzánk került becsatolásra.

2008. január 1-tõl a megyei önkormányzat a fenntartásában lévõ intézmények integrációját valósította meg: az egyik ilyen típusú (integrált) intézmény lett az Õszi Napfény is. Az integráció során két újabb részleggel - Gara és Katymár bõvült az ellátási területünk. A székhely Bácsborsód, a telephelyek 25 km-es távolságon belül helyezkednek el.

Az intézmény indulásakor az ellátást végzõ személyek szociális (sem egészségügyi) szakképesítéssel nem rendelkeztek nem is rendelkezhettek, mert nem volt szociális szakképzés. Az ellátásba kerülõk felvételét szociális helyzetük lapozta meg: egyidejûleg került elhelyezésre a hadirokkant, az idõs önellátásra képtelen- beteg, a szenvedélybeteg és a pszichiátriai beteg is. A heterogén ellátotti összetétel és a zsúfoltság együttesen járult hozzá a problémák szaporodásához, amelyek közül a leittasodás, a verekedések és egyéb függelemsértések kezelése az ellátók szakmai képzésének hiányosságai miatt nem minden esetben bizonyult szakszerûnek.

A 90 -es években az infrastruktúra bõvülésébõl adódó lehetõségeket kihasználva az ellátottak elhelyezése átszervezésre került: kialakítottuk a szenvedélybetegeket ellátó osztályt és a fekvõbeteg ellátó osztályt.

Egyre nagyobb hangsúlyt fektettünk az ellátottak foglalkoztatására illetve a mentálhigiénés tevékenységre. Megalakult a mentálhigiénés csoport, az ellátottak üdültetése, versenyeken, rendezvényeken való részvétele rendszeressé vált.

92 -tõl megyei módszertani intézményként mûködtünk 16 éven keresztül, ez a feladatellátás ez év július 1-tõl megszûnik a módszertani tevékenység átszervezése miatt. Bár a megyei módszertan mellett a szenvedélybetegek országos módszertani központja is Bács-Kiskun megyében volt (Kaskantyú), a regionális módszertanban a megye egyik intézménye sem kapott szerepet.

Ugyancsak a 90 -es években indultak el a különbözõ szociális képzések, amelyen dolgozóink jelentõs része szakképzettséget szerzett. A képzéseken való részvétel mellett intézményünk kihelyezett képzések helyszíneként lehetõséget biztosított saját dolgozói, valamint a környékbeli településeken élõk számára különbözõ szintû szakképzettségek megszerzésére. A teljesség igénye nélkül: 1990-1992 között szociális otthoni ápoló képzés, 1992-1993 ideg-elme szakápoló képzés, 1993-, 1998-,1999- és 2001-ben indított szociális gondozó és ápoló képzések (jelenleg két képzõ intézménnyel együttmûködve bácsalmási és garai telephelyünkön is folyik kihelyezett szociális gondozó képzés), 1995-ben pedagógus, 1999-ben szociálpedagógus képzés, 2002-ben szociális gondozó és szervezõ képzés, 2001-ben, 2008-ban - elsõsorban a saját és környezõ településeken élõk számára indított kihelyezett érettségiztetõ képzés. A fenti képzésekben mintegy 380-an szereztek szakképzettséget illetve érettségi bizonyítványt, közülük alig 110 a saját dolgozók aránya.

2001-tõl szakmai továbbképzéseket is szerveztünk: 2001-2007 között saját akkreditált képzéseinken közel 800 kolléga vett részt, itt a saját dolgozók aránya 20%-os (158 fõ). Törekvésünk, hogy dolgozóink minél magasabb szinten sajátítsák el a szakmai ismereteket, melyeket a gyakorlatba átültetve az általunk nyújtott szolgáltatások szakmai minõségét javítani legyenek képesek.

Kötelezõ feladataink ellátásán túl figyelembe véve a környezõ települések igényeit - tevékenységi körünket alapszolgáltatási feladatokkal bõvítettük: jelenleg 12 településen mûködtetünk jelzõrendszeres házi segítségnyújtást, 15 településen pedig közösségi ellátást.