Közösségi ellátás
Intézményünkben 2006. óta mûködik alapszolgáltatásként a szenvedélybetegek közösségi ellátása.
Szenvedélybetegség. Mit takar ez a kifejezés?
A szenvedélybetegségek (addiktológiai kórképek) fogalmába tartoznak azok a magatartászavarok, amelyek bizonyos kémiai anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magukba, a szertõl függõség (dependencia) alakul ki abban az értelemben, hogy a személy nem tud lemondani e szerek használatáról, akkor is fogyasztja, ha a testi, pszichés, vagy szociális ártalmait érzékeli, és ha a szer fogyasztását környezete ellenzi vagy tiltja. Azonban ma már a szenvedélybetegségek nagy csoportját számos más tünetegyüttes is gazdagítja. Hazánkban az alkoholfogyasztás, ezen belül az égetett szeszesitalok fogyasztása jelentette a legsúlyosabb problémát az elmúlt években.
Függõséget kialakíthatnak kémiai szerek, ezt a fajta szenvedélybetegséget nevezzük drogfüggõségnek vagy kémiai addikciónak. De függeni lehet valamilyen viselkedési együttestõl is, ezeket a függõségi formákat viselkedéses függõségeknek nevezzük. A viselkedéses addikciók közé soroljuk a játékszenvedélyt (gambling), a számítógépes (vagy egyéb) játékoktól való függõséget, az internet-függõséget, a video-függõséget, a szex-addikciót, a kleptomániát, a kényszeres pénzköltést (vásárlási kényszer), a pornográfiához való hozzászokást, a kényszeres evést és még sok hasonló, az egészséget és a környezetet károsító viselkedésformát.
Melyek a szenvedélybetegség jellemzõi, tünetei?
Az alábbiakban a függõség kialakulásának jellemzõit soroljuk fel. Tudni kell azonban, hogy általában nem jelenik meg együttesen az összes tünet a szenvedélybetegség kialakulásakor, sõt az alábbiak közül akár már egy-két jellemzõ megléte is utalhat a függõség kialakulására.
A szenvedélybetegség, a függõség jellemzõje, hogy a személy azt éli meg, hogy szüksége van egy bizonyos viselkedés végrehajtására, folyamatos vágyat érez erre, s nem tud ennek a vágynak ellenállni. A szerfüggõség esetében ez a viselkedés a szer bevétele, míg a viselkedéses addikciók esetében valamilyen viselkedés kényszeres végrehajtása. A játékszenvedélyes személy nem tud ellenállni a játékgépeknek, a kleptomániás kényszerû, legyõzhetetlen vágyat érez a lopásra, a kényszeres evõ nem tudja abbahagyni az evést és így tovább.
A függõség jellemzõje a legtöbb esetben a tolerancia, azaz hozzászokás kialakulása. A tolerancia kialakulása azt jelenti, hogy egy adott szer ismételt használata során a használónak egyre nagyobb mennyiségre lesz szüksége ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérje. Ez egyben azt is jelenti, hogy ugyanannak a mennyiségnek a fogyasztása esetén a kiváltott hatás egyre gyengébb lesz, illetve egyáltalán nem is jelenik meg. A tolerancia megjelenése vezet ahhoz, hogy a szerhasználók egyre nagyobb mennyiségû szert használnak.
A függõség jellemzõje lehet a megvonási tünetek megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a szerhasználatának abbahagyásakor, vagy a kényszeres viselkedéssel történõ felhagyáskor a használó kellemetlen lelki és/vagy testi tüneteket észlel. Nem minden szer használatakor alakulnak ki testi megvonási tünetek. Így a marihuána vagy az LSD használatát követõen egyáltalán nem, de az amfetaminszármazékok vagy a kokain használatát követõen sem alakulnak ki komolyabb testi megvonási tünetek. Minden drog és minden addiktív viselkedés esetében kialakulhatnak azonban lelki megvonási tünetek. Ilyenkor a személy nyugtalan, feszült, ideges, sehol nem találja a helyét, nem tudja lekötni magát. Súlyosabb esetekben depresszióssá válhat és öngyilkosságot is megkísérelhet. A lelki megvonási tünetek sokkal komolyabb problémát jelentenek, és sokkal tovább vannak jelen, mint a testi tünetek.
A függõséget jellemezheti az, hogy a személy ugyan megpróbál leszokni a szerrõl, illetve megpróbál felhagyni a kényszeres viselkedéssel, de ezek a kísérletek sorozatosan kudarcba fulladnak.
A függõségek általános jellemzõje a legkülönbözõbb testi, vagy lelki problémák megjelenése. Gyakran megfigyelhetõ, hogy a függõ személy maga is észleli ezeket a problémákat, de ennek ellenére sem képes a felhagyni szenvedélyével.
A droghasználó többnyire nagyon sok idõt és energiát fordít a drog megszerzésére és használatára, illetve adott esetben a szer használatától történõ megszabadulásra. Ennek is következménye, hogy más, korábbi tevékenységekre nem marad ideje. Gyakori, hogy a szenvedélybeteg nem tudja megfelelõen elvégezni a munkáját, vagy romlik az iskolai teljesítménye.
A szenvedélybetegség kialakulása többnyire együtt jár a belsõ értékrend megváltozásával. A korábban fontos elvek, illetve tevékenységek elvesztik fontosságukat, nem tudnak már örömet szerezni, nem kötik le az érdeklõdést. Ezzel szemben a szenvedély tárgya felértékelõdik, minden másnál fontosabbá válik és kiszorítja a használó életébõl az egyéb örömforrásokat. Ily módon a munka és a tanulás mellett elvesztheti az értékét a család, a barátságok, a szerelem, a szex, a hobbik és bármi más korábban fontos dolog.
Drogok
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a drog-élményt kizárólag a drog a szervezetre gyakorolt hatása hozza létre. Ez nem így van. A kialakuló élményért három tényezõ együttes hatása felelõs.
Az elsõ valóban maga a használt szer, illetve annak a szervezetre, a központi idegrendszerre gyakorolt hatása. Ezt a hatást azonban két további fontos tényezõ befolyásolja.
Az egyik a személy jellemzõi. Az, hogy a használó milyen fizikai és lelki állapotban van a drog bevételekor. A fáradt emberre ugyanolyan mennyiségû drog nagyobb hatást gyakorolhat. Nem mindegy, hogy valaki elõször használja az illetõ drogot, vagy vannak már korábbi tapasztalatai. Lényeges, hogy milyen elvárásai vannak a drog használatával kapcsolatosan, milyen élményre számít. Ebbõl a szempontból nagy fontosságú, hogy barátai ismerõsei mit meséltek neki korábban az illetõ drogról, mi az amire számít. Nem mindegy az sem, hogy milyen lelki állapotban van a használó. Sok drog, elsõsorban a hallucinogén hatású szerek felerõsítik a használó hangulatát, így, ha vidám valaki esetleg még vidámabb lesz, míg ha rosszkedvû, elõfordulhat, hogy depressziós hangulatba esik.
Végül nem mindegy, hogy milyen társaságban és milyen környezetben, milyen körülmények között használja valaki a drogot. Nagy különbséget élhet meg valaki ugyanannak a drognak a használatakor, ha azt ismerõsökkel együtt, illetve, ha idegenek között használja. Megint más lehet a hatás, ha egyedül veszi be a drogot. Nem mindegy a fizikai környezet sem. Máshogy hathat egy drog otthon, vagy ismerõs környezetben, vagy egy idegen helyen, esetleg egy zsúfolt diszkóban.
A drogok csoportosítására több lehetõség adódik.
Csoportosíthatjuk a drogokat a szerint, hogy legális-e a használatuk avagy tiltott. Ez a csoportosítás mindig az adott kultúrától, társadalomtól függ. Így míg Magyarországon az alkohol legális drog, addig mohamedán országokban tiltják a használatát. Magyarországon legális drog még a koffein (kávé), a nikotin (cigaretta), illetve a szerves oldószerek (szipu). Az hogy ezek a drogok legálisak az azt jelenti, hogy szabadon megvásárolhatók. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy feltétlenül kevésbé lennének károsak, mint az illegális drogok. Így például az alkohol egészségkárosító hatása sok illegális drognál jelentõsebb lehet.
Sokan megkülönböztetnek lágy és kemény drogokat. A lágy drogok közé szokás sorolni a cannabis-származékokat, a marihuánát és a hasist. A felosztás alapját az a megfigyelés szolgáltatja, hogy a marihuána és a hasis használata, más illegális drogokkal összehasonlításban, kisebb egészségügyi kockázattal jár és kisebb a valószínûsége a függõség kialakulásának. Ennek ellenére ez a felosztás nem minden szempontból szerencsés. A megkülönböztetés azt a téves nézetet sugallhatja, hogy a lágy drogok esetében nem kell komoly veszélyekkel szembenéznünk. Bár súlyos pszicho-szociális problémák megjelenése ezeknél a szereknél valóban lényegesen ritkább, mint a heroin, vagy a kokain esetében, mégis ezen drogok esetében is kialakulhat függõség, illetve az életvezetést, a társas kapcsolatok rendszerét jelentõs mértékben károsító napi használat.
A leginkább elfogadott és legegyértelmûbb csoportosítás a drogok központi idegrendszerre gyakorolt hatása alapján történik. E szempont szerint három nagy csoport különíthetõ el:
Stimulánsoknak nevezzük azokat a szereket, amelyek elsõdlegesen stimulálják, gyorsítják, izgatják a központi idegrendszer mûködését. Ezzel ellentétben a depresszánsok, elsõdlegesen nyugtató hatásúak.
Végül pedig hallucinogéneknek vagy pszichedelikus szereknek hívjuk azokat a drogokat, amelyek elsõdleges hatása a tudati mûködés, az észlelés, a gondolkodás szokásos folyamatainak megváltoztatása, módosult tudatállapotok létrehozása.
Alkoholfüggõség
Szinte minden társadalomban fogyasztanak alkoholt, melyet elsõsorban gabonafélék, gyümölcsök vagy zöldségek lepárlásával állítanak elõ. Az erjesztett ital alkoholtartalma desztilláció révén tovább fokozható, így készítik a tömény italokat, például a rumot vagy a pálinkát. Az ily módon elõállított ital fogyasztása, amennyiben az az egyén vagy a közösség, vagy mindkettõ károsodásához vezet alkoholizmusnak nevezhetõ.
Tudnunk kell (és sajnos a felmérések alapján sokan tapasztalatból tudják is), hogy már kevés alkohol elfogyasztása is változásokat okoz a viselkedésben. 0,03-0,05 %-os véralkoholszintnél (30-50 mg alkohol 100 ml vérben) az ember például nagyobb önbizalommal bír, mozgásos reakciói viszont lelassulnak. Ez a két tényezõ az, ami miatt rendkívül veszélyessé válik az alkoholfogyasztás utáni autóvezetés, és ez az, amit oly sokan figyelmen kívül hagynak. 0,10 %-os véralkoholszintnél a beszéd hadaróvá válik, megnehezül a kar és a lábmozgások koordinálása, egyesek agresszívvé, mások csendessé válnak. Súlyos tehetetlenséggel jár a 0,20 %-os véralkoholszint, a 0,40 %-os érték pedig akár halálos is lehet. A legtöbben azonban csak évek múlva halnak bele.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete az alkoholfogyasztókat szociális minta alapján a következõ csoportokba sorolja: az absztinensek, akik soha nem fogyasztanak alkoholt; a szociális ivók, akik elsõsorban társaságban isznak, az ivás célja ilyenkor nem a részegség, bár idõnként az is elõfordul. A nagyivók rendszeresen és sokat isznak, gyakran lerészegednek. Közéjük tartoznak a "probléma-ivók , akik ugyan nem rendszeresen, de önkontroll nélkül isznak, ha úgy érzik, gondjaik vannak. Közülük sokan válnak idõvel alkoholbetegekké. Végül az alkoholbetegek, akiknek tevékenysége, gondolatai az alkohol megszerzése körül forog, kezelésük esetén elvonási tünetek alakulnak ki, ami mindenképpen orvosi ellátást igényel.
Az alkoholizmus kialakulásában jelentõs szerepe van a genetikai tényezõknek, de nem szabad elhanyagolni a környezeti hatásokat sem. Bizonyított tény például, hogy az örökbefogadott gyermekek is 3-4-szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint azok, akiknek szülei nem isznak. Az alkoholista szülõi mintát látó gyermek maga is könnyebben fog az otthon látott "problémamegoldó" módszerhez folyamodni, azaz a pohár után nyúlni. Ha alkoholista van a családban, a többi családtag is akaratlanul a függõség alá rendeli az életét, szerepet vállal egy játszmában, melybõl külsõ, szakember által nyújtott segítség nélkül nehezen található a kiút.
Az alkoholbetegek gyakran ki is lépnek a családi kötelékekbõl (vagy a család türelme fogy el velük szemben), menekülnek a felelõsségre vonás elõl, és olyan csoportokhoz csatlakoznak, ahol az ivási szokások elfogadottak. Gyakran ál-okokat keresve másokra, a körülményekre hárítják a felelõsséget, eközben nem tudnak megfelelni a munkahelyi elvárásoknak, gyakran válnak munkanélkülivé.
A pszichés függõségen túl, a hosszan tartó ivás fizikai függõséget is okoz, és az út végén ott vannak a súlyos egészségügyi problémák. A mértéktelen alkoholfogyasztás szinte az egész szervezetet károsítja. A máj kezdetben elzsírosodik, késõbb zsugorodni kezd - ez már visszafordíthatatlan károsodást jelent - amikor pedig teljesen felmondja a szolgálatot, bekövetkezik a májkóma, mely halálhoz vezethet. Könnyen életveszélyes állapotot idézhet elõ a hasnyálmirigy károsodása, valamint gyakran alakul ki magas vérnyomás, felléphetnek szívritmus-zavarok, szívelégtelenség is. Az idegrendszer elváltozásai is gyakoriak, jellemzõ tünet a kézremegés, a végtagokon jelentkezõ érzészavarok és az elbutulás. A delírium tremens már nagyon súlyos állapot, ahonnan ritkán van visszaút, jellemzõ rá a tudatzavar, az érzékcsalódások. Ilyenkor látják a betegek a bogarakat és azokat a bizonyos fehér egereket. Ezeket ne várjuk meg!
NIKOTIN
A nikotint a cigarettában, szivarban, pipadohányban található kémiai anyag, ezek elszívásakor kerül a szervezetbe. A cigaretta legfontosabb összetevõi a nikotin mellett a kátrány és a szénmonoxid (CO), de emellett még mintegy 4000 féle anyag kerül a szervezetbe. Hatásai: kis mennyiség esetén: élénkség, a figyelem fokozódása, étvágytalanság, pulzusszám növekedése, a vérnyomás emelkedése, koncentráció növekedése, izgatottság, nagy mennyiség esetén hányinger, hányás, fejfájás, verejtékezés, hasmenés, hasi fájdalom, szédülés, csökkent szívmûködés, gyengeség, rossz közérzet, rosszullét, túladagolás tünetei: légzésbénulás, halál.
Folyamatos használat mellett egyre növekvõ mennyiség használata iránti igény jelentkezik. A dohányzás mérsékeltebb testi és erõs lelki függõséget alakít ki. Az elvonási tünetek nagyon hamar, az utolsó cigaretta elszívása után 30-120 perccel jelentkeznek.
Elvonási tünetek: rossz közérzet, szorongás, depresszió, ingerlékenység, nyugtalanság, idegesség, düh, a koncentrálás nehézsége, csökkent szívmûködés, az étvágy fokozódása, hízás, az emésztõrendszer zavara
Miért használják a nikotint?
Az elsõ cigaretta elszívása szinte minden esetben kellemetlen hatásokkal, hányingerrel, szédüléssel, fázással, rosszulléttel jár. Ezek a tünetek a folyamatos használat, a hozzászokás és a függõség kialakulása során eltûnnek, de a használattal történõ felhagyáskor 1-2 órán belül egyéb kellemetlen tünetek (ingerlékenység, nyugtalanság, stb. lásd az elvonási tüneteknél) jelentkeznek. A dohányzás függõséget kialakító hatása többek között abban jelentkezik, hogy a cigaretta elszívása megszünteti az elvonási tüneteket. A dohányzásnak tehát önmagában nincsen jelentõs pozitív hatása, a pozitív hatás inkább abban jelentkezik, hogy dohányzáskor eltûnnek a negatív elvonási tünetek. Sokan azt tapasztalják, hogy a dohányzás nyugtató hatású. Ez nem így van. A nikotin éppen ellenkezõleg stimuláns szer. A nyugtató hatás abban rejlik, hogy a dohányzás megszünteti a kellemetlen elvonási tüneteket.
Viselkedési függõségek
A viselkedési függõségek a szenvedélybetegségek külön csoportját alkotják. Ezen zavarok esetében a személy nem valamilyen kémiai anyagtól, drogtól, hanem egy viselkedési mintázattól függ. Míg a drogfüggõ esetében ez a viselkedés a drog ismételt megszerzése és használata, addig a játékszenvedélytõl függõ személy esetében a játszás, a piromániás esetében a gyújtogatás, a munkamániás esetében a munka, a kleptomániás esetében pedig a lopás az a viselkedés, amely leküzdhetetlen kényszerként jelentkezik.
A viselkedési függõségek érdekessége, hogy többnyire olyan viselkedéssel kapcsolatosan alakul ki a függõség, ami az emberi élet alapvetõ velejárója, szükséglete. Így biológiai szükségletünk az evés vagy a szexualitás és mindennapi egészséges életünkhöz tartozik a munka és a játék. Ezek a tevékenységek azonban eluralhatják az ember életét, s ha túlzott mértékben jelentkeznek, akkor viselkedés addikcióról beszélhetünk.
A viselkedési addikciók közé soroljuk az alábbi kórképeket:
- kóros játékszenvedély (gambling)
- munkafüggõség, munkamánia (workaholic)
- számítógép függõség
- Internet függõség
- testedzés-függõség, futás-mánia (runaholic)
- kényszeres vásárlás
- pirománia (kényszeres gyújtogatás)
- kleptománia (kényszeres lopás)
- trichotillománia (kényszeres hajtépegetés)
- onychophagia (kényszeres körömrágás)
- anorexia nervosa
- bulimia nervosa
- hányás addikció
- kényszerbetegség
- egyes szexuális betegségek (pl. exhibicionizmus, pedofília, pornográfiához való hozzászokás, stb.)
- társfüggõség (kodependencia)
A kémiai és viselkedéses addikciók között nagyon sok hasonlóságot találunk. Mindkét betegségformát jellemzi, hogy a szenvedélybetegnek egy többé-kevésbé azonos viselkedésmintát kell újra és újra végigcsinálnia. Ha a személy már régen nem hajtotta végre ezt a viselkedést vagy akadályozva van ebben, például nem jut droghoz vagy nincs pénze a játékautomatán való játszásra fokozatosan nõni kezd benne a feszültség, s egyre erõsebb vágyat, késztetést érez függõsége kiélésére. Amikor aztán alkalma lesz arra, hogy a megszokott viselkedéssort végigcsinálja feszültsége csökkenni fog, kielégülést, megnyugvást érez. Az idõ múltával aztán ismételten jelentkezik a késztetés, nõ a feszültség, s a kör így folytatódik tovább. A két fõ jellegzetesség tehát ezeknél a betegségeknél a kényszeresség, illetve a viselkedés feletti kontroll elvesztése. A szenvedélybeteg kényszeresen ismétli újra és újra ugyanazt a viselkedéssort, s közben képtelen megállítani magát, képtelen ellenállni a viselkedést kiváltó késztetésnek.
A viselkedés addikciók mindegyikét a túlzás jellemzi. A betegség lényege pontosan abban áll, hogy a normál mérték nem okoz örömet, nem nyújt kielégülést a személy számára. A bulimiás beteget a kényszeres evés, falásrohamok jellemzik, amelyeknek nem tud ellenállni. Az anorexia nervosa esete különleges, itt szokás fordított addikcióról beszélni, a személy a nem-evéstõl függ, tulajdonképp kényszeresen nem eszik. A munkamániás nem tud napi nyolc órát dolgozni, hanem minden idejét a munkájának szenteli, elhanyagolja a családját, a barátait, a szórakozást, s az élet minden egyéb területe háttérbe szorul, nem okoz számára örömet.
A viselkedési addikciók többsége esetében a betegség egyik legfontosabb jellemzõje ugyanúgy, mint a kémiai függõségek esetében is az, hogy a függõ személy számára az élet egyéb dolgai elvesztik jelentõségüket, elveszítik örömszerzõ jellegüket, s kiszorulnak a beteg életébõl. Az Internet-függõ számára az Internet, a játékszenvedély-beteg számára a játék válik az élet legfontosabb dolgává. A függõség kielégítése érdekében a szenvedélybeteg hatalmas összegeket áldoz szenvedélyére, elhanyagolja életének korábban fontosnak számító dolgait (munka, tanulás, hobby, kikapcsolódás, nyaralás, stb.), nem tud idõt fordítani családjára, barátaira, párkapcsolatára. A viselkedéses függõségek kényszerítõ ereje sokszor éppoly erõs tud lenni, mint a drogfüggõségé.
Ha a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban bármilyen kérdése merül fel, akár személyes érintettséget feltételez, akár családtagjai, barátai körében vélt felfedezni az itt leírtakhoz hasonló problémákat, keresse telefonon vagy személyesen közösségi ellátásunkat. A megkereséseket anonim módon kezeljük, semmilyen információt nem adunk ki és nem használunk fel az érintettek belegyezése, hozzájárulása nélkül. A szenvedély olyan betegség, amit gyógyítani lehet. Minden betegségre igaz, hogy annál könnyebb a gyógyulás és kevesebb a fájdalom, a visszamaradó károsodás, minél hamarabb történik meg a segítségnyújtás.
Elérhetõségeink:
Szenvedélybetegek közösségi ellátása
6454 Bácsborsód Dózsa György u. 9.
Tel.: 30/207-8811, 79/551-261
A számok munkanapokon 7.00 15.00 között hívhatóak.
e-mail: kozossegi@oszinapfeny.hu
A közösségi ellátás célja, hogy az általa gondozott szenvedélybetegek integrált és teljes jogú tagjai maradjanak a társadalomnak, illetve reintegrálódjanak a közösségbe.
Ennek érdekében a gondozás és pszichoszociális rehabilitáció, tanácsadás minden formáját a szenvedélybeteg otthonában illetve lakókörnyezetében, tartózkodási helyén biztosítjuk. Segítséget nyújtunk a szenvedélybeteg számára egészségi és pszichés állapotuk javításában, meglévõ képességeik fejlesztésében, a mindennapi életükben adódó konfliktusok feloldásában és problémáik megoldásában, szociális és mentális gondozásukban, és egészségügyi ellátáshoz való hozzájutásukban. A szolgáltatás olyan hosszú távú, egyéni szükségletekre alapozott gondozást kínál, amely nagymértékben épít az ellátottak aktív és felelõs részvételére, valamint a természetes közösségi erõforrásokra, õket is oktatva és támogatva.
A szolgálat munkatársai a szolgáltatásokat az ellátott otthonában illetve lakókörnyezetében - az ellátott személyes céljaira és egyéni szükségletekre alapozva, a gondozási terv alapján - személyesen biztosítják, vagy közvetítéssel, szervezéssel, tanácsadással segítik az azokhoz való hozzájutást.
Szolgáltatásainkat egész évben folyamatosan, az egyéni szükségleteknek megfelelõen térítésmentesen nyújtjuk:
- problémaelemzés, problémamegoldás,
- készségfejlesztés,
- pszicho-szociális rehabilitáció,
- szabadidõs programok szervezése,
- alap-és szakellátásokhoz való hozzájutás segítése:
- A szociális, és egészségügyi ellátásba tartozó intézmények elérésének segítése, mely tartalmazza:
- információ nyújtását az intézmény létezésérõl, megközelíthetõségrõl, igénybevételének feltételeirõl,
- tájékoztatást az esetlegesen szükséges vizsgálatok végzésének helyeirõl,
- kapcsolatfelvétel kezdeményezését, idõpont egyeztetést, kliens mentális, fizikai állapotának megfelelõ mértékben történõ figyelemmel kísérését, intézménybe történõ eljutásának megszervezését,
- kapcsolattartást a kezelõorvossal, háziorvossal.
A szolgálat megalakulása óta folyamatosan törekszünk a jó szakmai együttmûködésre a különbözõ egészségügyi és szociális intézményekkel.
A szolgálat munkatársai:
- Breznyik Henrietta közösségi koordinátor
- Bari Benjámin közösségi gondozó
- Barna Mihály közösségi gondozó.